Harmónia a kertben, 2. rész

Múlt héten elkezdtünk egy mini sorozatot, ahol arról írunk, hogy mitől lesz egy kert igazán harmonikus. Első körben azokat a kerti elemeket nézzük meg, melyeket a természetből "koppintottunk". Ilyen volt a vízparti hangulatot keltő elem, melyről megtudtuk, hogy víz nélkül hogyan tudjuk bevinni a kertekbe. Most is egy természetben is előforduló kialakításhoz adunk tippeket, ez pedig a magashegyi, vagy sziklás kialakítás.

A természetben úgy alakulnak ki a sziklás területek, hogy a kemény alapkőzetről a víz, vagy szél elhordja a puhább rétegeket, így kibukkannak a kopasz kövek. Ezt a kerti elemet sziklakertnek, vagy kőkertnek szoktuk nevezni. Nagyon sok tudományosságot nem szeretnék belevinni, de a hátterét érdemes megérteni, hogy aztán ez esetben is jól válasszunk növényzetet és funkciót.

Sziklás megoldásokkal általában a kert leghangsúlyosabb részeti szoktuk díszíteni. Van olyan alkalom, amikor csak a hangulat miatt választjuk azt a megoldást, hogy növény, vagy egyéb kültéren elhelyezett tárgy helyett hatalmas sziklákat helyezünk egy sík terepen. Ez esetben külön funkciót nem feltételnül kell keresni, de a természetességre itt is figyelni kell. 

Azonban ahol rézsűs terepen helyezzük a köveket, valódi funkciójuk is van: a felettük húzúdó földtömeget tartják meg. Ilyenkor nagyon oda kell figyelni a megfelelő kialakításra arra, hogy a kövek természetes ellensúlyt képezzenek a rájuk nehezedő nyomással szemben.

Ha természetközeli kertre vágyunk, akkor a sziklákat mindkét esetben magashegyi, ill. sziklák között jól boldoguló növényzettel kell kombinálni, hiszen a körülmények egészen szélsőségesek. A kövek nyáron átforrósodnak, a közéjük töltött föld nem túl stabil és igen kevés. A növényeknek tehát ezeken a keskeny sávokon kell gyökeret ereszteni és megvédeni a talajt a további kimosódástól. 

Összességében tehát a sziklakert egy igen érzékeny rendszer. Amikor építjük, a karbantartására és az élettartamára is érdemes gondolni, ezért csak megfelelő meredekség mellett érdemes sziklakertet építeni. A meredekséget felső, vagy alsó támfallal csökenthetjük, de csak annyira, hogy a kőkibúvásos felületre még éppen rá lehessen látni a kert távolabbi részeiből.

Nézzük, melyek azok a növények, amik alkalmasak a kövek közti rések kitöltésére. Kezdésnek nézzük a legkézenfekvőbbeket, a kövirózsákat és egyéb pozsgásokat. Ezeket nem kell senkinek bemutatni, viszont érdemes megnézni mennyire sokszínűek lehetnek, használjuk őket bátran!

Apró kis növények, de annál izgalmasabbak a terülő, nagy párnát alkotó virágzó évelők, mint a pázsitviola, a kakukkfű, az örökzöld tatárvirág, a Muzsika hangjaiból ismert havasi gyopár.

Ha magasabb növényeket keresünk, akkor szívből ajánlom az egyik kedvencemet, az erikát. Szinte egész télen virágzik, nyáron pedig hajtásával kápráztat el bennünket. Erre a szintre javaslom még a gyöngyvesszők alacsonyabb fajtáit, vagy a kékszakállt, a mirtuszloncot és természetesen a madárbirsek alacsony, terülő fajtáit is. 

Külön említést érdemelnek azok a növények, melyek képesek a gyökérzetükhöz képes lefelé is fejlődni. Ilyen a télizöld jázmin, egyes terülő borókafélék és madárbirsek.

Természetesen nagyobb falak esetében, de főleg a sík terepen kialakított kőkertekbe ültethetünk magas növényeket is, ide leginkább a fenyőféléket, cédrusokat vagy borókákat érdemes választani. 

Ezek természetesen csak futólag kiragadott példák. A kertészetekben fellelhető több ezer növényfajta számos darabja harmonikus társa lehet a kerti szikláknak a felsoroltakon felül is. Reméljük így is sikerült némi fogódzót biztosítani a kőkertek leendő tulajdonosainak.