Kúszó borókák, de mire jók?

Korábbi cikkemben felmerült, hogy a növényválasztásnál egyik fontos szempont a növény kifejlett terjedelme. Erről jutott eszembe, hogy az egyik nagyon "félreértett" növénycsoporttal külön is érdemes foglalkozni a témán belül, ezek pedig a kúszó borókák.

Alapvetően a borókákkal is érdemes lenne foglalkozni sok-sok cikken keresztül, mert az egyik leggazdagabb forma- és színvilággal rendelkező örökzöld nemzetség, a Juniperus nemzetség! Az avatatlan szem sokszor tujának becézi/csúfolja az ide tartozó fajokat, de mindennemű tulajdonságukban merőben eltérnek a tujáktól. Első soraban abban, hogy a borókák között mind szúrós! :) Az viszont igaz, hogy funkciójukat tekintve igen csak vetekednek a tujákkal. 

Csak úgy, mint a tuják között, megtalálhatók a törpe, gömb alakú fajtáktól az oszlopos, zárt növekedésű fajtákon át, a zárt sövény kialakítására alkalmas széles, terjedelmes növényekig minden, amire egy örökzöld kertrészlet kialakításához szükség lehet. Azt a formát, amit most a terjedelme miatt gondoltam felhozni, viszont a tuják között nem találjuk: ez pedig a kúszó alak. A kúszó itt kissé félrevezető jelző, mert a növény nem kúszik, egyszerűen a földdel párhuzamosan terjeszekedik, a föld közelében szélesen elterebélyesedik. Nem nevelnek függőleges törzset és ez fontos lehet a tartásuknál.

Legtöbbször az a baj, hogy amikor megvásárolják a növényt, akkor még picik és úgy tűnhet, hogy azok is maradnak, de ez nagy tévedés! Számtalan kúszóboróka elérheti akár a 3-4 m-es magasságot is, nem beszélve a szélességükről, ami még a legkissebbeknél is minimum 1-1,5 nm-t lefed! Az átalg ennél jóval nagyobb felületeket is. Sokszor sírkertbe, sírokra ültetik, ami a méreteket újra áttekintve nem megfelelő megoldás, hiszen egy dupla sír is jóval kisebb, a sírok közötti hely szintén nem elegendő egy ekkora növénynek. Megoldásként utólag draszikusan meg szokták nyírni, amit a borókák szerencsére nagyon jól viselnek, viszont sokáig kikandikálnak a felkopaszodott, idős ágak, melyek nem nyújtanak szép látványt. 

További tévedés még az, hogy ezek a növények rézsü megkötésre, vagy talajtakarásra, gyommentesítésre alkalmasak. Gyommentesítésre semmiképpen, sőt! Ha jó kondícióban van a növény, akkor ugyan elég sűrű ahhoz, hogy árnyékolja a talajfelszínt, az agresszív gyomok viszont így is kikandikálnak alóla, amit eltávolítani szinte lehetetlen. Nagyon fontos tehát, hogy megfelelően készítsük elő a helyet, ahová egy látványos terülőt készülünk ültetni. Ezek a növények ugyan jól mutatnak a sziklakertekben, enyhébb lejtésű domboldalakon, mert az eredeti élőhelyükhöz hasonlítanak ezek a kerti részletek, de nem gyökeresednek le, és kevés fajta az, ami ténylegesen követi a talajt. Mint sok más növény, a juniperusok is ismerik a geomeriát és nem mind szeret negatív irányba fejlődni, leginkább a vízszinteshez közeli lejtést tudják csak tolerálni. Kivételt képeznek ez alól a Juniperus horizontális fajták, melyek hosszan képesek a tövükhöz képest negatív irányban követni a taljat.

Ha nagy lejtésű területre ültetünk nagy méretű borókát, azzal azt kockáztatjuk, hogy körülötte erősen erodálódni fog a talaj, a gyökerek közül ki fog mosódni a föld és a növény lecsúszik a lejtő aljába, tehát kiszakad a helyéről, amint eléri a kritikus lombméretet.

Most, hogy a sok félreértést tisztáztuk azért hangsúlyozom, hogy a terülő borókáknak helyük van a változatos zöldfelületekben, de csak ott, ahol kellő teret kapnak ahhoz, hogy kiteljesedjenek. Izgalmassá teszi a nemzettséget a tulajdonságuk, hogy csodálatos formanövények nyírhatók a korosabb borókákból is. Vásárolni is lehet már megnyírt, úgynevezett "pom-pom borókákat", de ha már van egy kifejlett példány és a környezetbe beleillik, bátran formára nyírható az otthoni, több éves növény is!