Kevés, vagy már túl sok?

A kertész szakma kihasználva a téli "pihenőt" ilyenkor sok továbbképzésen és szakmai napon vesz részt, ahol együtt okosodhatnak. Volt szerencsém nekem is végighallgatni néhány hasznos előadást, melyek közül az egyik inspirált ennek a cikknek a megírására. A témája szorosan véve a fák, útsorfák beültetési sürűségéről szólt, de ezt most kicsit kiterjesztjük a kert egészére.

Óriási baj adódik abból, ha a kertépítéskor nem vagyunk elég körültekintőek és mértéktartóak a növények darabszámát illetően. Nehéz kérdés ez, hiszen a kerttulajdonos megtervezteteti a zöldfelületet, kap egy szép, hangulatos látványtervet, majd odajönnek a kertépítők, dolgoznak sokat és amikor elmennek, a tulajdonos meglepődve tapasztalhatja, hogy mindösszesen néhány csúnyácska bot, egy-egy kupac levélszerű kezdemény áll ki a földből. Ilyenkor dönt úgy, hogy ez így nem maradhat, visszahívja a kertépítőt (rosszabb esetben másikat hív) és közli vele, hogy na most akkor ültessen is növényanyagot, mert ő nem ezért fizetett.... Ő azt szeretné élvezni, amit a terveken látott és amire igent mondott. A megbízó szemszögéből ez teljesen jogos igény, sajnos azonban a kert a természet egy telepített darabkája és azt megerőszakolni lehet, de nem érdemes!

Persze a fenti, csak egy a sok rossz forgatókönyvből, amelyek ahhoz vezetnek, hogy 2-3 szezon után nem szép kertek, hanem kezelhetetlen, kusza, beteges dzsungelek kerekednek a sok energiával felépített kertek helyén. Gyakorlatilag a szolgáltatás terület minden résztvevője hibás lehet. Hibázhat a tervező, aki az íróasztal mögül próbál szépet és élhetőt alkotni, tapasztalat hiányában csak a könyvekhez nyúl és az ott leírt tőtávolságokat próbálja követni. Hibázhat a kertépítő, aki már előre tudja, hogy a tulaj csak akkor lesz elégedett, akkor fizeti ki, ha "kész" kertet kap. És hibázhat a megrendelő, aki nem hallgat a hozzáértőkre és kiköveteli a túlzó darabszámokat a kertésztől.

Tervezéskor mindig a növények felnőtt méretével dolgozunk, tehát a kész látványterv egy előrehaladott, megközelítőleg 15 éves állapotot fog mutatni. A növényeket egymáshoz és a környező tereptárgyakhoz képes olyan távolságban kell elültetni, hogy a végső méreteiket (ill. a tervet és használhatóságot leginkább kiszolgáló végső méreteiket) kell figyelembe venni. Ezért, amikor az így elkészült terv kivitelezésre kerül, sok-sok szabadon hagyott, árnyékmentes terület marad a kertben. Ezeket a részeket valamilyen mulcsozási, vagy burkolási technikával szokás fedni, a természetes hatás érdekében. 

Javaslom tehát, hogy a kevésnek tűnő növény mennyisséggel is barátkozzunk meg, mert még így is elképzelhető, hogy pár év és az a kevés is soknak fog tűnni. Ha saját magunk vásárolunk, mindig érdemes a növény egyéb tulajdonságai mellett, a szélességét és magasságát is megkérdezni a szakértőktől.

Nézzünk néhány konkrét példát:

• egy darab terülő boróka nagyjából 5-6 négyzetmétert!!! fed le, mire megnő
• egy átlagos cserje legalább 2-3 méter átmérőjű kört igényel
• a törpecserjék is átlagosan 1-1,5m széles területet igényelnek
• nem beszélve a fenyőkről és hamisciprusokról, melyek 5-6 méter szélességet biztosan el fognak érni idősebb korukban
• az oszlopos tuják, mint kedvelt sövénynövények 1 méter széles helyet biztosan igényelnek.

Ez csak néhány példa arra, hogy hogyan kell a növények darabszámával kalkulálni. Ha tényleg mértéktartóan vásárolunk, nagyon sok pénzt, munkát és bosszúságot spórolunk meg magunknak!