A magaságyásokról...

Amikor elnézem szüleink, de főleg nagyszüleink vidéki kertjeit, ott mindig kellett legyen veteményes. És az nem valami szedett-vetett része volt a kertnek, gazdaságnak. Annál rendezettebb, szemet gyönyörködtetőbbet nehéz volt találni, ahol szép szabályos sorokban különféle fajtájú, színű zöldségek sorakoztak egymás mellett. Tény, hogy nem magától lett olyan. Az ültetés, aztán a fenntartás, kapálás, gyomtalanítás igenis fárasztó munka, főleg nyáron a kánikulában.

De miért is írom ezt? Ha az ember kertes házban él, szerintem mindig felmerül a kérdés, vajon szeretnénk-e haszonnövényeket is a kertbe? És persze sokan attól tartanak, hogy az csak nyűggel, gonddal jár, és még csak nem is tud szépen kinézni. Ezért maradnak a „szokásos” díszkertnél, aminek nagy része örökzöld, könnyen fenntartható növényekből épül fel. Ezzel nincs is semmi baj, ahány kert, annyi szokás. De!

Az alábbiakban azért talán sikerül nekik is kedvet csinálni ahhoz, hogy kipróbálják, vajon milyen egyszerűen is kivitelezhető az, hogy az ember a saját zöldségét, gyümölcsét tehesse az asztalra.

Ehhez az egyik legjobb megoldás, ha magaságyásokba ültetjük palántáinkat. Az elején lehet kicsiben is próbálkozni, hisz méreteit mi döntjük el. Én is szkeptikus voltam, de amikor a bontott hajópadlóból épült ágyásaink elkészültek, egyből meggyőződhettem előnyeiről:

• azzal, hogy magasított, nem kell annyit hajolgatni a gyomlálás és betakarítás során
• kevesebb gyom nő benne
• esztétikus látványt nyújt még akkor is, ha a bennük lévő növények kicsit rendezetlenebbek is
• könnyű elkészíteni
• a rétegzés miatti melegebb talajban gyorsabban fejlődnek a palánták, mint a hagyományos termőföldben

Amit érdemes tudni:

Sokféle anyagból kivitelezhető: fa, tégla, kő, beton, vagy akár fémből is.

Ahogy írtam, mi fából készítettük, a legolcsóbb megoldások egyike, mégis az egyik legesztétikusabb.

A fából készült elemeknél fontos, hogy a fa ne érintkezzen közvetlenül a nedves talajjal. Egy vékony kavicsréteg is előnyös lehet, amely biztosítja, hogy a falak ne álljanak folyamatosan vízben, jól száradjanak. Olajjal vagy egyéb időjárás ellen védő anyaggal is kezelhetjük, hogy hosszabb legyen az élettartama.

Emellett gondoskodnunk kell a szellőzésről. Építsük az ágyást lehetőleg szabadon állóként, biztosítva, hogy a falak mindig ki tudjanak száradni.

Készítése:

A magaságyásunkat koratavasszal a legcélszerűbb elkészíteni. Érdemes könnyen megközelíthető, napos, szélvédett helyre tenni, valamint fontos, hogy ahova szánjuk ott könnyedén körbe tudjuk járni.

A feltöltésnél figyeljünk a rétegezésre: legalul legyen vékony, vízelvezető kavicsréteg, efölé kerülhet durva zöldhulladék (ágak, gallyak). Ezt követheti egy finomabb zöldréteg fanyesedékből, levelekből, lombból, levágott fűből. Ezután jöhet egy réteg kerti föld majd a növények alá kerülő virágföld komposzttal keverve.

Az első évben a tömörödés miatt csökkenhet a réteg vastagsága, azt érdemes a következő ültetések előtt földdel feltölteni. Ugyanabba a családba tartozó növényeket ne ültessünk egymás mellé és egymás után. Ezek ugyanazt a tápanyagot vonják el a talajból maguknak, így az gyorsabban kiürül és nem tud megfelelően regenerálódni. Ajánlatosabb vegyes kultúra ültetése, így a kártevők is kevésbé tudnak felszaporodni. Ha megfelelő növénytársításokat válogatunk össze a kártevők száma is csökkenthető.

Nálunk 5 éve bírják a strapát a fából készített ágyások és termik a finomabbnál finomabb zöldségeket. Kertrendezés miatt jövőre talán már téglából épített ágyásaink lesznek, majd írok arról is.

Remélem sikerült felkelteni az érdeklődést és arra buzdítani mindenkit, hogy kipróbálja, milyen is az, ha az ember a maga növény termesztője. Különösen, ha gyerkőcök is vannak a háznál, akiknek így lehet saját kiskertjük is, amit művelhetnek.